Testvértelepülések

Dernő

Dernő Rozsnyótól keletre a Csermosnya patak völgyében 382 tengerszint feletti magasságban fekszik. Környéke változatos, mivel két különböző felépítésű hegység, Szlovák Karszt és a Gömör Szepesi érchegység határvonalán terül el.

Keletkezésének időpontját pontosan nem lehet tudni. A régi feljegyzések szerint már a XII. században németek kutattak és bányásztak a hegyekben. A honfoglalás története úgy írja, hogy a Krasznahorka vidékéig elnyúló területen a magyarság a XII. század után települt be. Első feljegyzések 1364-ből származnak. Akkoriban az egész terület Barkától – Rozsnyó határáig a Bebek családé volt. Bővebb feljegyzések az 1569-es évből származnak. Ezek mezőgazdasági vonatkozásúak. Ebben az évben kétszer túrták fel a falut a törökök. Az 1570-es években kihalt a Bebek család s a királyra szállt a Krasznahorkai vár és környéke. 1575-ben került fel Erdélyből Andrássy Péter mint kegyvesztett s a király Krasznahorkán várkapitányi állást adta neki és megbízta az uradalom vezetésével is. Később az egész birtokot 10 évre birtokba vették az Andrássyak a királytól, míg végül II. Ferdinánd 1642-ben Andrássy Mátyásnak ajándékozta az uradalmat tartozékaival együtt. A bányászatról 1650-ből vannak feljegyzések, mely szerint 1650-ben a német Sontágh család bérelte a bányát. A Csernosnya völgye kb. 1880-ig Torna megyéhez tartozott. Az egész völgynek a központja Dernő lett. Itt volt a közjegyzőségi székhely és a posta, csak a távíró állomás volt Krasznahorkán és a parókia Hárskúton. Később az 1700-as években az Andrássyak megsokalták a Sontágh család gazdagságát és ők vették át a bányászatot. A XII. században már kohászattal is kezdtek foglalkozni. Hivatalos feljegyzések szerint 1745-ben N.Rahel György bérbe vette a vasolvasztókat. 1779-ben épült a községben egy egyszerű szalmatetős templomocska torony nélkül. II. József uralkodása alatt, azaz 1780-90 között II. Andrássy István épített a falu közepén egy egyemeletes vadászkastélyt. Abban az időben a parasztok mint jobbágyok nagy nyomorúságban dolgoztak a gróf földjén, amíg a feudalizmust fel nem számolták Magyarországon. Később ezután a gróf több kemencét és kohót létesített. A feljegyzésekben úgy áll, hogy az 1804 és 1805-ös években Dernőn 4 szlovák kemence és 4 hámor volt. Körülbelül 1821-ben készült el a nagy gyár, amely a feljegyzés szerint a legnagyobb és a legmagasabb teljesítményű volt abban az időben egész Magyarországon, sőt egész Európában híressé vált. Az üzemben ebben az időben 255 munkás dolgozott, 154 magyar, 56 német és 45 szlovák. A szakembereket Ausztriából és Csehországból hozatta a gróf. Ő maga is Németországba és Angliába ment tanulni kohászatot. A vas olvasztásához rengeteg faszénre volt szükség, a mit a környező hegységek erdei biztosítottak. A gyárat 1821-ben áldozó csütörtökön felszentelték és megindult a termelés. Azt mondhatjuk, hogy ez az időszak volt Dernő község fénykora (1820-1908). 1838-ban rendezték be a finom vasöntést. A gyár nagyméretű munkálatairól tanúskodik a falu közepén lévő Troszka nevű terület, ahol a kohókból kikerült salak van nagy mennyiségben felhalmozva. 1839-ben ujraépítették a templomot, de még mindig torony nélkül. 1840-ben nagy kitüntetés érte a gyárat, Dernőn rendelte meg Budapest a Lánchíd alkatrészeinek megöntését. Erre az Andrássy család mindig nagyon büszke volt. Egy láncszemet fel is vitettek a várba, s mint múzeális értéket őrizték és még őrzik ma is. 1845-ben elkészült a híd. Az 1848-49-es Szabadságharc idején községünk határában 9 honvéd elesett. 1855-ben volt Párizsban egy nemzetközi kiállítás, ahol a bíráló bizottság ezüstéremmel tüntette ki a gyárat. 1872 december 17-én meghalt György gróf 75 éves korában Bécsben és ezért nem sikerült megvalósítani a községben a Rozsnyó-Dernő vasutat. 1873-ban kolera járvány pusztított majd nem sokkal később 1878-ban egy másik katasztrófa sújtotta a falut, mégpedig egy hatalmas árvíz. 1880-ban épült egy fűrésztelep (a falu határában), mivel a gyárnak a vasformákhoz sok deszkára volt szüksége.1888-ban síremléket emeltek a negyvennyolcban elesett hősöknek. 1895-ben népszámlálás volt a faluban: 1016 lelket számláltak, 190 gyermek jár iskolába. 1897-ben restaurálták a templomot és tornyot építettek hozzá, 1900-ban felépült a kultúrház is grófi támogatással.

A falu fölött a völgyben valósággal beékelve áll a 800 méter magas süveg alakú Somhegy. Több érdekes természeti alkotás is van a Somhegyen, ilyen például a “Csengőlyuk” és “Széllyuk” – nevű szakadék. Az utóbbi állítólag 180 méter mély. Másik nevezetesség a Szörnyűkút. A kút mellett találhatók több millió éves csigák és kagylók köves maradványai. 1903-ban megállt a fűrésztelep és már ebben az időben szó volt arról, hogy a gróf bezárja a gyárat, mivel a faszén nagyon drága volt és külföldön már koksszal fűtöttek, ami sokkal olcsóbb volt és így maga a gyártás is. 1908-ban a gróf megállította a gyárat és 1913-ban végleg bezárta.

1914-ben kitört az I. Világháború, sokan bevonultak katonának. A háború 1918-ban ért véget. A négy év alatt 25 községbeli esett el. 1919-ben bevezették az első telefont a postára. 1923-ban megalakult a faluban a Kommunista Párt. 1928-ban vezették be a községbe az áramot. 1933-ban megjelent a faluban az első személyautó. 1935-ben szlovák alapiskola létesült a községben. 1939-ben megindult a vasérctermelés a községben, 11 teherautóval hordták a vasércet Rozsnyó-Bányára pörkölni. Az üzem ebben az időben az 1914-es világháborúban elesettek tiszteletére kisebb emlékművet emeltetett a falu terén, a tetején lévő turulmadarat a Salgótarjánban dolgozó dernőiek öntötték.